Kulturális agysokk – Yamato Nadeshiko Shichi Henge

A Yamato Nadeshiko-t névről ismerem animeként és mangaként is, live-actionként azonban sikerült bele is kezdenem. Pont akkor filmesítették, mikor aktívan követtem, mi megy épp a japán tévéadókon, így felkerült ő is a listára. Azóta pedig sikeresen be is tudtam fejezni.

Yamato Nadeshiko Shichi Henge

start: 2010. január 15 – 2010. március 9.

epizódok száma: 10

műfaj: romantikus

Szereplők: Oomasa Aya, Kamenashi Kazuya, Uchi Hiroki, Tegoshi Yuya, Miyao Shuntarou, Takashima Reiko, Katou Seishirou

Történet: Takano Kyouhei, Touyama Yukinojo, Oda Takenaga és Morii Ranmaru, négy ikemen, akik egy gazdag hölgy villájában élnek. A főbérlő hölgy különleges küldetés elé állítja a négy fiatalt: csodaszép lányt kell faragniuk zárkózott horror-rajongó unokahúgából. A küldetést sikeresen teljesítve a négy fiatal ingyen élhet tovább a főbérlő hölgy villájában.

Gondolatok: Hayakawa Tomoko nagysikerű 2000-ben induló mangája először 2006-ban ihletett meg egy 26 részes anime sorozatot, majd 2010-ben jött a live action feldolgozás is Kamenashi Kazuyával és Oomasa Ayával a főszerepben. A mangát és az animét még nem sikerült olvasnom illetve megtekintenem, a live-actionhöz azonban a napokban volt szerencsém.

Nem tudom, hogy az eredeti történet és a sorozat hogyan fűzi a történetet, de a live-action alkotásban kifejezetten üdítő volt, hogy a főhőseink nem próbáltak minden áron szép lányt faragni hősnőnkből, így a sorozat se e szál mentén épült fel. Épp ezért fáj annyira, hogy a készítők hiába menekítették meg a sorozatot egy klisés történetvezetéstől, helyette inkább beleestek a bugyuta, természetfeletti kliséktől sem mentes történetfelépítésbe. Elképesztően buta felépítésű epizódokat kaptunk. A történet hiába menekült meg a “faragjunk-a-csúfból-szép-lányt” klisétől nevetve szaladt bele a “mit jelent a család?”, “mit jelent a barátság?” etc kérdések közhelyes megválaszolásába. Az egyes epizódok megvalósításában pedig sokszor csempésztek gyenge és elképesztően irreális, sőt bárgyú megoldásokat, így vágva el az esélyét is annak, hogy a sorozat pozitívumaira építve nézhető live-actiont hozzanak össze a készítők.

Mert jó-jó a “fogadd-el-önmagad” szál is elég klisés, de azért kis ügyességgel egy jó kis mondanivalót lehetne ráépíteni, főleg egy romantikus sorozatban. Ráadásul a Yamato Nadeshiko esetében Takano Kyouhei karaktere révén (melyet egész korrektül hoz Kamenashi Kazuya) egy elég hálás szereplőt kaptak a készítők, akivel sokszor jól is tudtak élni. Nagyon aranyos és szívet melengető, ahogy Kyouhei a sorozat szinte első epizódjától törődik főhősnőnk sorsával. A készítők tehát nem csapnak be minket romantika terén szépen-lassan építik fel ezt a szálat, nem csak hitegetnek minket egy potenciális szerelmi szállal, és éppen ezért nem is igazán foglalkoznak a sorozat eredeti gondolatmenetével, vagyis: hogyan faragjanak hőseink széplányt Sunakóból, a főbérlő hikikomori unokahúgából. Jó persze, hősnőnk az utolsó epizódokra kicsit megigazítja frizuráját, de ennél jelentősebb karakter átalakulásra, szerencsére nem kell számítani.

Ezért se értem, hogy ha egy ennyire kedves férfi főhőst alkottak, egy ennyire aranyos romantikus szálat építettek ki, akkor miért kellett bárgyú epizódokkal, megoldásokkal,  csavarokkal elrontani azt, és ami a legfontosabb miért kellett egy agyilag sérült hanggal ellátott irgalmatlanul ostoba Sunako karaktert készíteni a sorozatba? A sorozat másik legnagyobb gyengesége ugyanis hősnőnk, Sunako karaktere. A legnagyobb probléma, hogy Oomasa Aya egyszerűen nem tudta eltalálni a horror-imádó hikikomori karakterét. Attól, még senki sem lesz ronda, hogy a hajába fésüli a szemét és idióta hangon beszél. Már pedig Oomaya Aya Sunako alakítása ennyiben ki is merült. Sunakonak egyszerűen nincs karaktere, és tudom, hogy az a lényeg: Sunako találja meg önmagát, de igazából a sorozat végére se tudjuk, hogy ki Sunako maga. Egy ostobán beszélő csaj, aki a sorozat végére kifésülte a haját a szeméből és már nem fejeli le egy idióta effekt kíséretében a körülötte élő ikemeneket. Ennél nagyobb változást nem fedezünk fel Sunako amúgy is fantáziátlan karakterében.

Nem szeretném egyedül Oomasa Aya színészi kvalitásaira fogni Sunako borzalmas karakterét. Szerintem a készítők se tudtak vele mit kezdeni, ahogy a történettel magával sem. Pedig a rendezőnek már volt dolga ikemen sorozatokkal, hiszen előző alkotása a Hana Yori Dango volt (amúgy megvalósítás terén néha kísérteties volt a hasonlóság a két sorozat között). Forgatókönyvírónk pedig tud bájos és elbűvölő forgatókönyvekért is felelni (lás: Smile vagy akár a Cat Street). A Yamato Nadeshikot azonban valahogy egyikük se érezte.

A főszereplőket alakító idolok rajongóinak kötelező alkotás és minden tininek vagy tini lelkű hölgynek, akik nem akadnak fenn egy sorozatban a szellemektől, ostoba paranormális jelenségektől sem. Mindenki más meneküljön, hiszen akár romantikus akár karakterfejlődés terén is találunk százszor jobban elkészített sorozatokat.

Értékelés: 5/2