Az évek múlásával rájöttem, hogy a középiskolai sorozatok az egyik legstabilabb sorozatok. Ez persze egyszerre jelenti a műfaj előnyét és hátrányát is. Előny, hiszen, aki szereti a műfajt, ritkán kell csalódnai. Ám vannak, akik egy idő után megunják a 23. változatban megnézni azt, hogy próbál egy tanár megnevelni egy csapat rebellis gyereket. Már eddig is sejtettem, a Hammer Session pedig csak megerősített abban, hogy én is az utóbbi kategóriába tartozok.
Hammer Session!
start: 2010. július 10 – 2010. szeptember 18.
eddig jutottam: 11/2. rész
Miért? Mert magában foglalja az összes klisét, amiért az “egyedül-csak-én-értek-a-nevetlen-diákok-nyelvén” tanárokról szóló sorozatokat unom. Főhősünk, akit Hayami Mokomichi alakít, egy bűnöző, aki épp most szökött meg a börtönből. Persze, nem olyan elvetemült bűnöző ő ám, inkább egy amolyan Robin Hood-típus, aki csak a gazdagokat és a rosszakat bántja, a szegényeket és a jókat segíti. Szökés közben az útja egy középiskolába vezet, ahol az iskolaigazgató (a mindig zseniális Kohinata Fumiyo) alkut ajánl. Nem árulja el kilétét, ha segíti megregulázni az iskola elvetemült diákjait. Perverz egy alapgondolat! Főhősünk persze elvállalja és nekikezd a nebulók megnevelésének. A módszer, amit alkalmaz a “Hammer Session” , vagyis egy sokkoló eset segítségével ráébreszteni a diákokat saját viselkedésük helytelenségére. Borzasztóan mű és mesterkélt háttérsztori. Engem nem győzött meg, ahogy Hayami Mokomichi alakítása sem. Az egyes esetek mellé segítőtársnak Shidai Mirait kapta, aki szintén nem segített azon, hogy a sorozatot továbbnézzem. Ugyanolyan idegesítő karaktere volt most is mint mindig.
Kohinata Fumiyo karaktere és alakítása volt a sorozat egyetlen pozitívuma az általam látott két epizód alatt, mindenki más, és a sorozat minden más eleme egyrészt kiszámíthatóan unalmas másrészt idegesítő. Már a második epizód se tudott lekötni, így egyértelmű volt, hogy az epizód vége egyúttal a sorozat végéit is jelenti nálam.
-all comment 